2011. október 15., szombat

Hálaadás, Nook és csecsemők

Szóval huhh...

a Hálaadásos hosszú hétvégém igazán jól jött. Tényleg. Kissé ki tudnak facsarni a hétköznapok. Minden reggel 6.02-kor kelni felrobogni a kiscsajért (néha korábban ha hallom, hogy felsír) aztán 8.15-re összeimádkozni mind a két gyereket hogy sulira készek legyenek majd 11-12ig körbe takarítgatni a ház szerény méreteit. Aztán 6ra hazaesnek a kölykök, beléjük tukmálni a vacsorát, minden második nap megfürdetni őket, a fiúnak bekapcsolni az éppen kedvéhez illő mese sorozatot, mely általában Super Why, Dora the Explorer, Special Agent OSO vagy Go, Diego, Go. A kiscsaj ágyba megy 7.30-8 között a fiúcska 8.30kor ééés kezdődik elölről. :)

No de hagyjuk is ezt, szóval a hálaadás szünet. Szerda este háromnegyed kilenckor mikor már a gyerekek és apu elhagyta a házat (Houstonba utaztak a hétvégére) meglepetés szerűen felhívott a kicsi párom, hogy úton van Austin-ba hogy felvegyen. A megbeszélés szerint csak másnap reggel 8-9 körül kellett volna érkeznie de úgy döntött, hogy az egyik haverjával átugranak értem. Így egy rövid megálló után a Whataburger-ben (igen. ez a neve. gyorséttermi lánc, ami azt hiszem hogy csak Texasban létezik, ami nagy veszteség számotokra mivel egészen jó a kajájuk) olyan éjfél körülre haza is értünk (ja, persze David-et kidobtuk félúton) ééééés San Antonio City Limit-től én vezettem. Szóval VÉGRE elmondhatom magamról hogy vezettem egy igazi texasi truck-ot. Ami épp aktuálisan egy Gladis névre hallgató bíborvörös Ford Explorer Texas Edition (ami gyakorlatilag egyenlő azzal hogy baszott nagy és kétszer annyit fogyaszt mint bármi más normális autó) ami egyben életem első automata váltós vezetés élménye is volt. Hát. Mit ne mondjak. Unalmas. :D Rohadt egyszerű és unalmas az amerikai közlekedési táblák láttán meg néha úgy érzem, hogy simán hülyének nézik az embert pl amikor kereszteződésben a cseszett nagy betonfalra kirakják a táblát hogy nem mehetsz egyenesen csak balra meg jobbra... Tényleg? Pedig azt terveztem, hogy áthoppanálok a 9 és 3/4 vágányra a betonfalon keresztül. Oh Jesus! Egyébként jó élmény volt eltekintve attól, hogy ismét kiderült, hogy éltem párja tökéletesen tehetségtelen a navigáció tekintetében így kellett egy-két éles kanyart vennem hogy ne szalasszam el a megfelelő kijáratot stb.

A hálaadás tipikusan amerikaian telt. Hogyan máshogy, hiszen egy 25 főből álló kizárólag amerikaiakból álló tömeggel töltöttem, akik természetesen Terrell családja voltak. Unokatesó, nagybácsi, nagyszülők, szomszédok, minden amit el tudsz képzelni. A négy féle pite mellett persze kötelező tartozék volt a 15 kilós csirke, a töltelék, a cranberry-sauce és egyéb ínyencségek. Az egész napos zabálásnak köszönhetően pedig másnapra gyakorlatilag mindenkinek másnapra turkey-hangover-e lett ami azt jelentette hogy mozdulni alig bírtunk és mindenki eléggé érdekes gyomor működésről számolhatott be. De mondjuk ez nem nagyon akadályozott meg minket hogy este csapjunk egy kis kitérőt T-vel és elmenjünk Andy-vel és David-del a Hookah Café-ba ahol szerencsésen belefutottunk a fél volt gimnáziumi osztályába, mondjuk a legtöbbjüket ismerem de azért még mindig körbeölelgettem mindenkit gyorsan. Aztán ezt követően beájultunk az ágyba és másnap 10ig fel sem eszméltünk. A hétvége hátralévő részét gyakorlatilag lustasággal, vásárlással és kajálással töltöttük. Többek között elmentünk a kedvenc pizzázómba (Julian's) és a kedvenc kínai kajáldámba (Pei Wei) meg egy étterembe, aminek a nevére szégyen-gyalázat már nem emlékszem), ami állítólag az ország legjobb rántottcsirkéjét szolgálja fel. Volt egy óriási kép arról, ahogyan a KFC-s pasi falja a rántott csirkéjüket... hehe... :) Aztán persze vasárnap este vissza a mókuskerékbe még időben hogy mind a két gyereket megfürdessem és ágybadugjam.

És a Nook... szóval igen. Úgy döntöttem, hogy mivel olyan ügyes-okos kislány vagyok és spórolós meg hasonlók meglepem magamat egy kis gadget-tel, ami a Barnes&Nobles könyvesbolt-lánc Nook Tablet-je lett, ami történetesen nem csak ebook reader hanem lehet rajta netezni meg netflixet nézni (aki nem tudja mi ez utóbbi, annak azt mondom, hogy isten ajándéka az otthon ülő au paireknek. Tényleg. 8 dollárért havonta korlátlan instant streaming Tv Show-kra és filmekre, és mivel én Terrell-ét használom, így ingyen van... hehe... ) Szóval a kis drágám így néz ki:


Neve egyelőre nincs, T azt mondta lehetne Tabytha mivel egy Tablet de nekem ez annyira nem tetszik:) Holnap egyébként megyek az Austin Community College Student Recruitment irodájába regisztrálni magam a spring semester-re. Már alig váááárom!!!

És még valami amiről írni akartam:

Tanács leendő au pair-ek számára
Q: Válasszak-e családot akinek csecsemő korú gyereke van (1,5 év alatt)
A: Pro: hihetetlenül édesek, el fogsz olvadni a mosolyogtuk, a kacagásuktól, vagy ahogy az első pár hét után hozzádbújnak és körülírhatatlan élmény amikor látod az első lépéseit vagy hallod az első szavát és kétségtelen, hogy nem fog visszabeszélni vagy az idegeidre menni az állandó kérdéseivel vagy kötekedésével
Kontra: minden egyéb. Én imádom a baby girl-ömet, tényleg. Asha egy tündér. Tényleg. De néha meg tudok őrülni tőle. Mint pl ma reggel, amikor épp azt az új szokását gyakorolta rajtam két órán keresztül, hogy mindenért hisztizik, de nem sír, mint minden más normális gyerek, hanem teli tüdőből sikít. A fejem a végére már gyakorlatilag darabokban volt. Dehát részlet kérdés. Szóval hacsak nincs különleges vonzódásod a pici gyerekekhez, vagy rohadt sok gyakorlatod van velük (nekem is volt 150 óra, de úgy tűnik nem volt elég) akkor inkább várj egy másik ajánlatra, mert iszonyú sok meló.

Mára ennyi, így is elég hosszúra sikerült a bejegyzés. Elnézést érte. És végül, de nem utolsó sorban. A várva-várt képek! Nem túl sok, de majd készítek még párat nem sokára. Bár valószínűleg nem most hétvégén, mert a holnapi nap kivételével, amikor a kedves párom lesz oly kedves és meglátogat napközben mikor a kölykök nincsenek itthon, nincs szabadnapom a hétvégén mert anyu dolgozik. Jupí! Szóval KÉPEK:


Terrell-lel Barton Springs-nél


Itt épp megpillantotta az öreg bácsit tangában...


A szobám


A nappalim


Kilátás


Kilátás a teraszról


A kedvenc kutyám (a sajátom után) Jett (T kutyája :) és Cilla lába, hehe :) )


T próbálkozik kacsázni Barton Springs-nél


Üdvözlünk Texasban, ahol november végén még az emberek úsznak a folyóban...


... és ahol mindenki dzsip-pel vagy pick up-pal jár:)


T háza


Mert valakinek takarítani is kell... :)

1 megjegyzés:

caballus írta...

A NOOK neve Timon (Oroszlánkirály) ! :))

Megjegyzés küldése