2014. január 8., szerda

The Happily Ever After avagy Goodbye 2013, Welcome 2014!

Sziasztok!

Sokszor merengek, vannak-e meg emberek akik olvassak egyaltalan a blogomat, de azert lelkiismeretesn kormolok idonketn egy-egy helyzetjelentest. Sok sok bejegyzes elmaradt meg 2013-bol amit meg szeretnek potolni. Miota leszallt a gepunk Ferihegyen Celsoval megjartuk Olaszorszag minden zeget es zugat, voltunk Barcelonaban foci meccsen es koszontottuk az uj evet Parizsban. Sokan azt mondtak, huh, de jo dolgunk van, hogy ezt megengedhetjuk magunknak, meg de lennenek a helyunkben, de az igazsag, hogy rettenetesen megdolgoztunk mindenert az utobbi evek minden egyes perceben.

A 2013-as ev eletem legnehezebb eve volt, minden egyes tekintetben. Nyolc honapot voltam tavol a paromtol, aminek voltak rettenetesen keseru pillanatai es olyanok is, amelyekert igy visszanezve halas vagyok. Gazdagabb lettem egy olyan baratsaggal, ami ugy erzem meg sokaig resze lesz az eletemnek (meg ha a kozos szenvedes folyaman ismerkedtunk is meg). Dolgoztam itthon valogatottan szornyu munkahelyeken es inogtam meg onmagamban, az almaimban, a jovomben tobbszor es egyre jobban. Sokszor ereztem magam elkeseredettnek, maganyosnak, elveszettnek, de aztan mindannak ellenere, hogy az elutazasom elott sokat hezitaltam, nem tudtam visszafogni alapvetoen torekvo termeszetemet es fejest ugrottam "az ismeretlenbe" ami a szo szoros ertelmeben nem igaz, hisz az ember akihez ezuttal repultem, ismeros volt, nagyon is, de 8 tavol toltott honap utan a gyomrom apro gombocca szukult azon a bizonyos cancuni repteren. Ma mar hihetetlenul boldog vagyok, hogy mertem nagyot lepni.

2014 legnagyobb updateje pedig ezuton is kozhirre tetetik: hosszu es gyotrelmes honapok valamint az azt megelozo majd masfel ev hihetetlen felhok feletti erzest kovetoen Januar 4en nevet valtoztattam. De nem akarmilyet. Mostmar hivatalosan is ferjezett vagyok, egy olyan ferfi oldalan, akivel tudom hogy sok sok evet fogok eltolteni.

Az utobbi idoben sokat beszeltem a parkapcsolatunkrol sok emberrel (Es tudom hogy a parom nem repesne a gondolattol, hogy kibeszelem nyiltan, az o kulturajaban azt hiszem ez tul intim reszlet lenne) de azert diohejban osszefoglalnam gondolataimat.

Celsoval sosem voltunk tokeletes par. Nem tudom egyaltalan letezik e ilyen. Tobb tenyezobol fakadoan ( az eltero kultura volt mindig is a legjellemzobb) voltak es vannak vitaink egyes temakban, de ahogy egy-ket baratnomnek mondtam (es ilyenkor nagy, tapasztalt oregnek erzem magam, pedig a valosagban csak nagyon sok szar kapcsolat utan az ember rajon egy-ket dologra) felesleges a tokeletesre varni. Rettenetesen szeretem Celsot, de meginkabb szeretem azt a ferfit, amive valt mellettem. Mindamellett (vagy annak ellenere) hogy szeretjuk egymast, megis azt mondom nem ez az elsodleges pont, hogy mi miert vagyunk egyutt, vagy hogy miert mukodik ez nekunk. Azt hiszem az, hogy kepesek vagyunk alkalmazkodni egymashoz, hogy tiszteljuk a masikat annyira hogy ertekeljuk a velemenyet es mindenek elott hogy kepesek vagyunk megbeszelni a problemainkat. Nem mondom, vannak screaming fight-jaink neha neha, de minden ilyen veszekedes vege az hogy leulunk egymassal szemben es megbeszeljuk mi nem jo, hogy kene csinalni, mi esik rosszul a masiknak es mi nem. En ezt egy masik kapcsolatomban sem kaptam meg meg igazan. Sok hibat kovettunk el a multban egymas ellen, ez vitathatatlan. Es sok dolgot rohatnek fel neki vegtelenul, de ugy hataroztam, hogy abban a percben ahogy o elhagyta az allamokat bizonyitotta nekem, hogy melto arra, hogy adjak neki egy tisztalapot. Ugyhogy nem nezunk vissza, es tudjatok mit? Nagyon jol mukodunk. Ma mar megkaptuk eloszor, hogy tenyleg ugy viselkedunk mint egy hazaspar. :) Mindazok a nehezsegek, vitak, fajdalmak ellenere amin az utobbi ket evben keresztul mentunk most minden reggel mosolyogva ebredek amikor meglatom az arcat mellettem es nevetesre fakaszt ahogy remes enekhangjan ad elo fozes kozben. Olyan nyugalom es biztonsag erzet van bennem, ami sosem ezelott. Es veszithettem nehany csatat az ut soran, de ugy tunik, a haboru megis az enyem.

Jelenleg a bevandorlasi papirok nagyuzemi ugyintezese folyik, aztan ha minden jol megy februarban bon voyage! Es vegre letelepedunk... immaron remelhetoleg hosszu hosszu evekre... Egyutt!











Let the journey begin!