2013. október 5., szombat

A little piece of paradise: Cancun

Oktober 1jen nemi nemu kavarodast kovetoen, amirol nagyon nem szeretnek beszelni, delutan kettokor elindultam Ferihegyre hogy felpattanjak az este hetkor indulo jaratomra Londonba. Annak rendje es modja szerint meg is erkeztem, megtalaltam a vonatot amit el kellett kapjak, hogy Lutonbol eljussak Gatwickre (ropke 80 perc) majd bevettetem magam a repteri szallodam agyaba es masnap reggel fel 7ig ki sem keltem onnan. Masnap reggel 3 ora kesessel sikerult elindulni Cancunba, de azt kell hogy mondjam hogy nagyobb fennakadas nelkul ment a dolog. Cancunba erve sikeresen eltengettem 6 orat a repteren Celsora varva (ez ido alatt loptam internetet es baratkoztam emberekkel) majd iszonyat remeges es izgalmak kozepette nyakaba ugrottam ennek a jovagasu mexikoi ferfiembernek, akit mar idestova 8 honapja nem lattam. Nem mondom, rettentoen furcsa az egesz. Hogy 8 hosszu honap utan itt vagyunk, Mexikoban egyutt. Oszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy eljutunk idaig. De itt vagyunk. meglatjuk, hogy mi lesz a vege, de igyekszunk nagyon pozitivan hozzaallni mindenhez. Az utobbi 4 napban suttettuk a hasunkat a strandon, megjartuk a Maya piramisokat es vegigbuliztuk Cancunt (ami egy kotelezo elmeny minden huszonevesnek, mert korulirhatatlan elmenz.) Soha nem gondoltam volna, hogy en egyszer ebben a gyonyoru turkizkek karibi oceanban fogok furdeni. De helyettem inkabb beszeljenek a kepek.

Hasta luego amigas!