2013. augusztus 7., szerda

Update 2013

Szóval véletlenül erre jártam és megláttam, hogy 7 hónapja nem történt semmi a blogomon, pedig ha valami biztos akkor az, hogy esemény dús hónapok állnak mögöttem. Bár nem feltétlenül jók.

Szóval a januári lelkesedés után sajnos eléggé hullámvölgybe került az amerikai projektem. Január végén sajnos személyes okokból haza kellett utaznom Magyarországra hátrahagyva az egyetemet, a barátaimat és a páromat Texasban. Azt beszéltük, hogy sebaj, júliusban úgy is jövök vissza (halasztanom kellett a félévet), addig meg kibírjuk. Sajnos ez nem ment olyan egyszerűen, mint ahogyan azt mi elgondoltuk. Mivel több, mint öt hónapot tartózkodtam az Államokon kívül új vízumot kellett igényelnem (ugyanúgy F1-eset, csak elölről az egészet, minden papírt, díjat etc.), májusban volt a vízuminterjúm, amin sajnos nem az ezelőtt mind a négyszer lévő mosolygós konzul bácsit kaptam, hanem egy marcona nőszemélyt, aki erőteljes szurkálódás és 15 percnyi beszólogatás után (Miért akarok én ilyen görcsösen San Antonioban maradni? Van ott valakim? Kihez megyek? Miért megyek? Mik a távlati terveim? Meg egyébként is miért vagyok én egyáltalán életben?) egy fagyos mosoly keretében visszautasította vízumkérelmemet. Így a hatodik texasi túrám sajnos végül nem teljesült be. Írhatnék arról, hogy február óta mennyi szaron és nehézségen mentem/mentünk keresztül a párommal (dolgoztam légitársaságnál, telefonos kisasszonyként, de laboratóriumban is), de felesleges lenne. Sok sok sok mélypontom volt és voltak percek amikor zokogva kapartam a falat, hogy miért nem lehetek én most Texasban. Az ember azért 3 év alatt eléggé hozzá tud szokni egy teljesen más világhoz. Aztán szépen csendben beletörődtem/tünk. Hála a jó Istennek kedves párom minden hülyesége és közös hibáink ellenére rettentően kitartó és hűséges. Egy életre bizonyította a szerelmét nekem a szó szoros értelemben.

Októberben ugyanis újra repülőre ülök. Ugyanabba az irányba megyek, de egy kicsit délebbre, Mexikóba. Hogy meddig leszek ott pontosan nem tudom, a tervezett az egy pár hét talán egy hónap, de a jó ég sem tudja. Mexikó után jövök haza Magyarországra egy kicsit és végre hosszú transzatlantic járatos történelmem során először most nem egyedül fogom megtenni a 10 órás repülőutat ugyanis hosszú egyeztetések, számolgatások és sakkozásokat követően úgy döntöttünk, hogy Celso Európába költözik hozzám. Januárban Angliába költözünk akkor már teljesen... más körülmények között. Bővebb részleteket már csak akkor szeretnék közölni, amikor minden fix. Manapság már csak annak hiszek, amit látok. De egyelőre úgy néz ki, ha Texas nem is lehetett örökre az enyém, hát legalább találtam valakit aki biztosan az lesz.

XoXo

2 megjegyzés:

Dalma írta...

Annyira sajnaltam, hogy igy alakultak a dolgaid. De az hogy Celsoval sikerult kitartani egymas melett meg igy is az egy hatalmas ajandek.... Hamarosan ennek az ideiglenes allapotnak is vege. Szoritok nektek! Annyiszor eszembe jut az a party is San Antonioban, csak par orat lehettunk egyutt, de annak is orultem nagyon. Igy meg Celsot is lattam szemelyesen. :) Akkor meg nem gondoltuk, hogy ez lessz a vege! Puszi

Flo írta...

Tényleg, bennem nem is tudatosult, hogy te találkoztál akkor Celsoval :) De régen volt istenem!:) De az aztán jó buli volt az tuti :) Tudom, hogy csak rövid időre találkoztunk, de azért nagyon hozzánőttél a szívemhez :) Tudom, hogy nektek is minden jól fog alakulni. Úgy kell lennie :)

Megjegyzés küldése