2013. augusztus 17., szombat

Cancun, Here I come!

Mint sok-sok mindent az utobbi evekben, ezt sem kepzeltem volna magamrol mondjuk 4 evvel ezelott, hogy gondolok egyet es nem tul hosszu amde esemenydus ket honapra Mexikoba koltozok eletem parjaval (bar valoszinuleg ez neki nem nagy kunszt leven born and raised mexican a lelkem. Szoval mostmar aztan minden tuti. Jegyek megveve, szallas lefoglalva, anyos pajtas meg mindig hitetlen, hogy hat ev utan bizony ujra fogja latni egyetlen kicsifiat raadasul a menyasszonyaval egyutt (ez mar onmagaban is csoda szamba megy a csaladban, mert elegge biztosak voltak abban, hogy Celso mar a budos eletben nem fog meghazasodni. Na, a 27 eves hajadon pasi mar oregedonek szamit Mexikoban....)

Szoval oktober elsejen utnak indulok. Eloszor egy Budapest - London etappal inditok, majd egy ropke repteren toltott ejszaka utan, masnap hajnalban indul a London - Cancun kozvetlen jaratom, ahol elore tervezetten megtortenik egy amerikai filmbe is beleillo lassitott felvetelben egymas fele rohanos, poggyaszokat elhajitos, konnyekben kitoros osszeborulas a kedves parommal (es most nem is viccelek). Nem mondom, hogy nem ragom le neha a tokeletesen vorosre lakkozott kormeimet (habar pont azert lakkozom oket hogy ne ragjam, de amint a mellekelt abra mutatja ez elegge sikertelen) de ugy hiszem, hogy eddig is minden szituaciobol ki tudtam hozni a leheto legjobbat, hat ebbol is ki fogom. Anyospajtas miatt picit izgulok, hogy hogy fogja fogadni hogy egy 173 centi magas feher boru, szoke kek szemu kislanyt fog elvenni a kedves fia, dehat ez van. Rendesen gyurok a spanyolra, hatha az igyekezetemmel belopom majd magam a szivebe a kedves mamanak.

A napjaim egyebkent elkovetkezendo 5-10 evunk tervezgetesevel toltom (valamint rem unalmas adminisztracios megbizotti munkammal, de marcsak szeptember 20ig!) illetve igaz, hogy meg van 45 napom a jeles napig, de mar valogatom hogy mit viszek magammal es mit nem a kis mexikoi amokfutasomra. Nos bucsuzoul csatolnek egy-ket vegyesvagott kepet ( bar nem tudom hogy van-e meg egyaltalan olyan aki koveti a blogomat)

Csokolade.

Mutatvan milyen szar helyeken fogok etolteni jopar napot:






2 megjegyzés:

Bogi írta...

Ne aggodj anyosnak biztos tetszeni fogsz! :) el sem hiszem hogy mennyasszony vagy mar! :) irigyellek! :) jo utazast!

Dalma írta...

Cancun nekem is mindig a szivemben marad, elso kozos utazasunk volt Sashaval. :) Alomszep. Jajj de jo lessz nektek. :) Megerdemlitek!

Megjegyzés küldése