2013. december 13., péntek

Mexico: Guanajuato allam es Ciudad de Dolores Hidalgo

Itt, Guanajuato allam egy eldugott kis csucskeben nott fel az en draga szerelmem, egeszen pontosan Ciudad de Dolores Hidalgo-ban, ami egy rettentoen buszke 60 ezer fot szamlalo hegyvideki kisvaros, nem hiaba, hiszen hivatalosan is itt kialtottak ki anno Mexiko fuggetlenseget.






Annyi mindent irhatnek errol a kisvarosrol most megis olyan nehez osszeszedni a gondolataimat rola :) Ropke 5 hetet toltottunk Doloresben, voltak jo es kevesbe jo pillanataink, voltak nehezsegek (a rengeteg papirmunka, az hogy senki sem beszelt angolul vagy annak szokatlansaga hogy gyakorlatilag semmit sem csinalunk egesz nap) de mindefelekeppen egy olyan elmennyel lettem gazdagabb, ami megvaltoztatta az eletemet. Az 5 het alatt Doloresen kivul meg ellatogattunk Guanajuato-ba (ahol sikerult belefutnunk egy nemzetkozi muveszeti fesztivalba a Cervantino-ba, ami meglehetosen szorakoztato volt), Mexico City-be es Guadalajaraba is. Mind emellett azt hiszem a legjobb az volt, hogy mind annak ellenere, hogy a spanyol tudasom meglehetosen gyer (gyakorlatilag nulla) meg igy is nagyon kozel kert a szivemhez nagyon sok ember.

Dolores egy aprocska hegyvideki varos, hazudnek ha azt mondanam hogy rengeteg minden tennivalo lenne, mert nincs, viszont ehhez kepest az ejszakai elete meglehetosen aktiv (ezuton is minden halam a Mas Bar-nak es a La Terraza-nak, ami torzshelyunkke valt). Furcsa volt talalkozni Celso gyerekkori barataival, volt osztalytarsaival, vegignezni a gyerekkori fotoit, elkepzelni hogy milyen volt, mikor meg otthon lakott, talalkozni a csaladjaval, a millio unokaoccsevel es unokahugaval (szamszerint 18). Mind a kettonknek azt hiszem hogy meghatarozo lelki elmeny volt, neki, hogy 9 ev utan ujralatta a csaladjat, megolelte az anyukajat, beszelhetett a testvereivel es gyerekkori barataival, nekem pedig latni, hogy honnan jott, es hogy emberek barhogy is, barmilyen korulmenyek kozott is elnek a foldon megis mennyivel pozitivabbak es kedvesebbek mint ez a magyar nemzet. Celso szulei es az egesz csaladja rettentoen kedvesen bant velem, anyutol megtanultam levest fozni es tortillat sutni, a gyerekek faradhatatlanul kerdezoskodtek rolam, amerikarol vagy Magyarorszagrol, apu pedig faradhatatlanul mosolygott es sutotte el keves angol szobol allo teljes szoallomanyat.

Azt kell hogy mondjam mikor november kozepen utrakeltunk "hazafele" (mert hat ki tudja mar, hogy hol van az) ra kellett jojjek, hogy hianyozni fog egy kicsit ez a hely. Ahogyan 15-20an ettunk egyutt vacsorat Celso szulei hazaban, ahogyan az emberek mindig kacagtak es jol ereztek magukat korulottunk, ahogyan mindenki tanitgatott spanyolra vagy tancolni. A sorok, a mexikoi etel, a hihetetlenul jo klima (2000 meteres tengerszint feletti magassagnal is novemberben 20-25 fokok) es az a gondtalansag amiben eltunk ott egy honapig. De persze minden jonak vege szakad egyszer. November 10en hajnalban 4 ora auto ut utan megerkeztunk Guadalajaraba, ahonnan ropke 3 ora alatt Cancunba repultunk. Meg bucsukent ott toltottunk egy ejszakat, amibe belezsufoltunk meg egy kiados mexikoi etelekbe allo menut valamint strandolast a gyonyoru oceanban, majd november 12 delutan 4kor utra keltunk Magyarorszagra. Szamtalanszor szeltem at az atlanti oceant. Illetve nagyon is pontosan 11szer. Es most, eletemben eloszor, nem egyedul tettem meg ezt a 10 oras repulo utat, hanem azzal az emberrel, aki megvaltoztatta az eletemet. Belgiumban egy kis fennakadast kovetoen egy 12 oras layovert toltottunk el, amikor is gyors utemben felfedeztunk Brusszel belvarosat illetve lezavartunk egy gyors ebedet a Hard Rock Cafe-ba, majd az esti orakban tovabbrepultunk Budapestre... Meg mindig nehez elhinni, hogy itt van...!

Es akkor kepek....








































2013. november 17., vasárnap

The Beginner's Guide to (the Real) Mexico

Egy hete sikeresen megerkeztunk kedves parommal europai foldre, ami meg kell valljam, elegge szokatan elmeny volt szamomra. Marmint nem Europa. Inkabb az, hogy o itt van. Latni, hogy a jol ismert helyeken megfordul velem egyszerre furcsa es iszonyuan jo. De nem akarok ennyire elore rohanni, inkabb szeretnem veletek megosztani mexikoi elmenyeimet egy kis osszefoglaloval :) Avagy a Beginner's Guide to the Real Mexico.

1. Mar megerkezesunket koveto par napban, Cancunban realizaltam, hogy Mexiko bizony a fekvorendorok, a Volkswagen bogarak es a kobor kutyak orszaga. Sajnos a hat het alatt, amit mexikoban toltottem, ezek okara nem sikerult rajonnom, de egy biztos: ha betegesen felsz a kutyaktol akkor bizony ez az orszag nem neked valo. Minden utcasarkon megtalalhato egy-ket kutya mindenfele fajtaban es meretben. Az altalam latottak kozul mindegyik rendkivul bekes volt es gyakorlatilag ugyet sem vetett a ketlabuakra, hacsak azok nem osztogattak etelt nekik. 

2. Ha nem eszel voroshust, mint en szegeny balga, akkor majdhogynem halottnak szamitasz, de mindenfelekeppen vegetarianusnak. A turista kozpontokban, mint Cancun, Acapulco vagy Mexico City talalhatunk boseggel csirket vagy halat, de ha bemereszkedunk Mexico kevesbe kozismert teruleteire (ahol ugyebar en tengettem a napjaimat) igen keves az eselye annak, hogy marhan vagy sertesen (neha neha nyulon vagy lovon) kivul mast is talalunk. Doloresben 10bol egy etteremben szolgaltak fel csirket vagy halat, minden mas esetben a gyerek menu opciot elvezhettem a sajtos illetve babos tacos formajaban (amire nagyon panaszom nem volt, mivel imadom oket). Kulonosebb lelektani oka nincs a dolognak, meg azt sem lehet mondani, hogy a csirke dragabb lenne (bar a halnak es a tengeri kutyuknek az ara csillagaszati) egyszeruen csak mexikoi barataink hus kedvelo nepseg. Megpedig minden formaban es meretben.

3. A kozlekedes Mexicoban meglehetosen draga, legyen az busz, repulo, taxi vagy autos kozlekedes, de ha kellokeppen utana jarunk es megismerkedunk par helyi kozponti figuraval konnyen talalhatunk mas alternativajat a kozlekedesnek (habar ketsegtelenul az elobbiek kozul a busz a legjobb megoldas, mivel meglehetosen gyakran jarnak es elegge jol kiepitett a halozatuk). Mindenek elott, ha valamelyik kisebb varosba tevedunk, akkor ez a gyaloglas. Azt hiszem egyik oka annak, hogy egeszen szep sulyveszteseget konyvelhettem el 6 het alatt (pedig az tuti, hogy sokkal tobbet ettem mint itthon), hogy az atlagos kardio gyakorlataimnak a hatszorosat setaltam le egy nap alatt. Ezert mondjak, hogy aki Guanajuato allamban el, annak nem kell konditerembe jarnia. Eleg ha elmegy a kozertbe. De mind emellett a nagyobb varosokba ajanlott igenybe venni a group taxikat, amik gyakorlatilag minibuszok, amik begyujtik az embereket majd az altaluk kivalasztott helyeken majdnem szoszerint kidobaljak oket. Lehet hogy lassabb, mint a privat taxi, de sokkal olcsobb. A harmadik es utolso altalam alkalmazott alternativa egy kicsit "rizikosabb" es szemelyesebb, de ha hosszabb tavolsagokat akarunk megtenni (mint pl Dolores - Mexico City) tobb szaz peso kidobasa nelkul akkor mindenkepp szamba veheto: ez pedig a kamion. Nem, nem viccelek. Habar ehhez az opciohoz ismerni kell par helyit. Mi a kozel 4 oras utat 700 peso helyett ingyen tettuk meg, mert hogy bekereszkedtunk egy epp abba az iranyba tarto kamionoshoz. Nem mondom, hogy neha nem kapaszkodtam eroteljesebben, mikor ugy ereztem hogy a rohadt nagy szornyeteg szet akar esni alattam, de a vegen edes volt az ize a megsporolt penznek.

4. Ehhez kapcsolodoan a kovetkezo pont: ne felj a helyiektol. Amennyire feszengve es kenyelmetlenul ereztem magam az elso par napban mikor Doloresbe erkeztunk (Mexico kevesbe turisztikai reszein igen ritka a feher ember, plane a 173 centis, szoke, kekszemu nonemu darab) egy ido utan ra kellett jonnom, hogy a helyiek miutan atlendulnek a kezdeti meglepettsegen vagyis a mit keresek en itt stadiumon, nagyon kedvesek es segitokeszek, sot, azt kell hogy mondjam nem egy esetben ugy ereztem magam mint valami hiresseg, mikor minden barban es etteremben fenykepet akartak csinalni velem. Haha, jokat nevettem a dolgon. :) No de mindenesetre ha kedvesen mosolyogsz es megfitogtatod keveske spanyol nyelvtudasodat, majd latba veted teljes google translate tudasodat, igen konnyu baratokra szert tenni. (Mint az alabb lathato kis tarsasag, akiket nagyon a szivembe zartam. A La Terraza nevezetu szorakoztato egyseg lelkes felszolgaloi. Imadnivalo banda)



5. Valoszinuleg az elso dolog, amit az emberek a szivedre kotnek mikor megtudjak hogy Mexicoba utazol, hogy ne vasarolj az utcai arusoktol kajat aka streetfood. En ennek ellenere mindenkit biztatok erre. Egyszeruen hihetetlen milyen iszonyu finom, valtozatos, kulonleges, rettentoen jo kajakhoz jutottam, mert hagytam hogy kedves parom rabeszeljen. Soha nem ismerkedtem volna meg a meltan hires mexikoi jegkremmel, a subway szendvicseket messze lehagyo tortas-sal, az isteni gorditassal vagy sopa-val, az alhambres-vel aminek azota is aktiv fuggoje vagyok vagy sosem tanultam volna meg, hogy bizony a vilag legfinomabb hamburgeret nem az USA-ban talalod, hanem egy mexikoi utcasarki hamburger arusnal.

6. Hogyha tovabb maradunk egy varosban, mint egy het, ne vesztegessunk penzt hotelre. Bereljunk lakast!
Csak osszehasonlitaskepp. Doloresbe erkezesunk elsonapjan kibereltunk egy hotel szobat egy ejszakara kettonknek 400 pesoert. Majd masnap kibereltunk egy lakast egy honapra (minden szamla benne volt az arban) 2200 pesoert. A kulonsegek erzekelhetoek. Persze a lakas nem lesz a 4 csillagos szallodanak megfelelo minosegu, de ha konnyen alkalmazkodunk a korulmenyekhez tokeletesen megteszi (lesz sajat konyhank, furdonk, gardrobunk es haloszobank - mi kell meg?). Mexikoban a kiado lakasokat (sokuk butorozott) hirdeto tablak hirdetik a homlokzaton. Eleg csak becsengetni, akar azonnal is kiadjak nekunk.

7. A klasszikus ertelemben vett asztali szamitogep vagy a laptop annyira nem elterjedt a mexikoi haztartasokban, viszont gyakorlatilag barhol kaphatunk wifit es eleg sok internet cafe van ahol lehet szamitogepet hasznalni, scannelni, nyomtatni.

8.A legtobb helyen legyen az a fovaros, turisztikai kozpont vagy az isten hata mogotti kiskozseg lehet dollarral es pesoval is fizetni (nem osszeteveszteni a kettonek a jelet, a dollar jelen ketto mig a peson egy darab athuzas van. Nem mindegy hogy 120 pesot vagy dollart fizetunk....) viszont nem ajanlatos. A jelenlegi atvaltasi rata kb 12 peso 1 dollar, mig ha dollarral fizetsz a legtobb helyen ezt neked kis ugyesen 10 pesoban valtjak...

9. Ha alkohol, akkor sor. Mexikoban, a csirkehushoz hasonloan, az alkohol mas nemei nem nagyon divatosak. Kiveve persze a tequilat. A csapbol is tequila folyik. Probalkoztam a 6 het alatt koktelokkal is, ami Cancunban meg csak csak fogyaszthato volt, de amint elhagytuk a turisztikai kornyezetet ihatatlanna valtak. En sosem voltam soros tipus, de hal istennek a mexikoi sorok igencsak kedvemre valoak, ugyhogy usse kavics. Egy-egy vodor sor legurul (a sort leginkabb 6-saval vodorben lehet venni, illetve lehet mashogy is de igy a legolcsobb :) )

10. Sajnos vagy nem Mexikoban meg mindig fenn all az a legenda, hogy ebben az orszagban bizony penzert mindent meg lehet venni. Es ugy ertem MINDENT. Ha barmit nelkulozhetetlennek talalunk akkor alkudjunk. Ugyan ehhez a temahoz kapcsolodoan mexiko hegyvideki kisvarosai sajnos tokeletesek a ruha vasarlasra, ugyanis minden piszkosul olcso. a 130 pesos cipoim most is nagyon csinos sorban allnak a polcomon. OHHH te jo eg!

To be Continued... 

2013. október 5., szombat

A little piece of paradise: Cancun

Oktober 1jen nemi nemu kavarodast kovetoen, amirol nagyon nem szeretnek beszelni, delutan kettokor elindultam Ferihegyre hogy felpattanjak az este hetkor indulo jaratomra Londonba. Annak rendje es modja szerint meg is erkeztem, megtalaltam a vonatot amit el kellett kapjak, hogy Lutonbol eljussak Gatwickre (ropke 80 perc) majd bevettetem magam a repteri szallodam agyaba es masnap reggel fel 7ig ki sem keltem onnan. Masnap reggel 3 ora kesessel sikerult elindulni Cancunba, de azt kell hogy mondjam hogy nagyobb fennakadas nelkul ment a dolog. Cancunba erve sikeresen eltengettem 6 orat a repteren Celsora varva (ez ido alatt loptam internetet es baratkoztam emberekkel) majd iszonyat remeges es izgalmak kozepette nyakaba ugrottam ennek a jovagasu mexikoi ferfiembernek, akit mar idestova 8 honapja nem lattam. Nem mondom, rettentoen furcsa az egesz. Hogy 8 hosszu honap utan itt vagyunk, Mexikoban egyutt. Oszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy eljutunk idaig. De itt vagyunk. meglatjuk, hogy mi lesz a vege, de igyekszunk nagyon pozitivan hozzaallni mindenhez. Az utobbi 4 napban suttettuk a hasunkat a strandon, megjartuk a Maya piramisokat es vegigbuliztuk Cancunt (ami egy kotelezo elmeny minden huszonevesnek, mert korulirhatatlan elmenz.) Soha nem gondoltam volna, hogy en egyszer ebben a gyonyoru turkizkek karibi oceanban fogok furdeni. De helyettem inkabb beszeljenek a kepek.

Hasta luego amigas!