2012. december 18., kedd

2012. December - Part I.

Azt kell hogy mondjam, hogy december eddig elegge esemenytelenul telik. Persze bulik a haverokkal (Istenem, de furcsa megszokni, hogy hajnali 5ig bulizunk es nem 2ig), csaladi esemenyek, egyetemi ugyintezes (Bacterialis Meningitis vedooltas (KOTELEZO!), egeszseg biztositas megkotese, jogositvany intezese es a tobbi), az ugynoksegem zaklatasa, hogy vegre visszautaljak a deposit-omat (soha ne valaszd a GoAuPairt), spanyol tanulas (a folyamatos jelent mar kenem-vagom), altalanos orvosi vizsgalatok (vervetel es tarsa) de azert ugy osszessegeben lassu es monoton a december. Mar csak 9 nap van hatra es utazok vissza hon szeretett Texasomba. A parom mar be van zsongva es annak ellenere hogy sosem volt egy tulzottan erzelmes tipus azert rendesen kapom a szerelmes uzeneteket az utobbi par hetben. Nagyon nehez most igy egymas nelkul (pedig mar volt reszem tavkapcsolatban es ott sokkal hosszabb ideig nem talalkoztunk) de hajt a tudat, hogy jovohet csutortokon osszekoltozunk.

Most van az utolso hajra. Karacsony, ajandekok, suti sutes. Az utolso talalkozok leszervezese a baratokkal, szulinapok unneplese. Kicsit nehez a szivem persze, rossz hogy itt kell hagynom ezeket az embereket, de az orszagtol... nos az orszagtol nem veszek konnyes bucsut. Egy szamomra nagyon kedves au pair ismeros Vivi (linket megtalaljatok a listaban jobbra lent) a bucsu bejegyzeseben valami olyat fogalmazott meg nekem, amire en sosem talaltam a megfelelo szavakat. Ugyhogy beszeljen most helyettem O:

"De nekem két ilyen év után egyszerűen már nem megy az itthon élés. Túl sok mindent láttam és tapasztaltam ahhoz hogy elmondhassam, máshol van a helyem, ahol nekem jobb lehet, ami nekem jobban tetszik, ahol talán szebb jövőt tudok magamnak megteremteni. Furcsa ez azért. Mármint úgy értem nagyon szeretek itthon lenni és nem az a fajta vagyok, aki innen menekül, de nekem hiányzik a külföldi lét. Hogy sok idegen között legyek és hogy egy lehessek a sok "bevándorló" közül, hogy idegennek érezhessem magam és semmi ne menjen olyan könnyen. Hogy angolul beszélhessek és hogy ha az anyanyelvemen beszélek, akkor mindenki furcsán nézzen rám és ne értsen meg senki. Ez most sokaknak érdekesen hangozhat, de aki él vagy élt külföldön már és visszavágyik mindig, az pontosan tudja miről beszélek. Erre szokták talán azt mondani, hogy aki sokat van távol, annak egy idő után nem nagyon van már egy helyben maradása...Magyarország mindig az otthonom lesz, mindig nyitva előttem, akkor térek haza amikor csak akarok."

Nem szamit, hogy mennyire remito neha a gondolat, hogy a szakadek, melyet most atugrani keszulok, ocean meretu. Nem tagadom, felek kicsit. Felek hogy minden jol alakul-e. De en nagyot almodtam. Nagyobbat mint sokan korulottem, es igen, megcsinaltam. Sajat erobol. Ha nem ijesztene meg most itt a kuszobon az, hogy latom beteljesulni minden egyes fantaziamat, akkor azt hiszem nem is lennek ilyen buszke magamra . Azt mondjak, ha a legnagyobb almod nem remit halalra, akkor nem almodsz eleg nagyot. Ugyhogy nincs mas hatra, mint lehunyni a szemem es bizni. Bizni, hogy minden olyan lesz, ahogyan azt en elkepzeltem. Tudom, hogy nem lesz mindig egyszeru. Lesznek rosszabb napok es jobbak. Lesz amikor azon gondolkozom, hogy mi a francot kepzeltem mit csinalok, es lesz, amikor raebredek, hogy ez eletem legjobb dontese volt. Semmi sem allando, mindenert meg kell kuzdenunk. De nekem pont ezert tetszik ez az elet, ez az alom. Mert erosebbe tesz naprol napra.

Texas Chapter 5. Here I come.

3 megjegyzés:

Vivi írta...

A helyzet az, hogy a hideg futkos rajtam ahogy a soraidat olvasom, még akkor is ha tudom, hogy vannak itt gondolatok, amik tőlem származnak - örülök, hogy "kölcsönvetted" őket, holott nagyon jól tudom, hogy Te is éppen így gondolkodsz. A bejegyzés vége nagyon ütős lett, és azt kell mondjam éppen ide vág, mivel tegnap varrattam életem első tetoválását, amelynek rejtett tartalma nem más, mint hogy "Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni." ;-)
Hajrá csajszi, én lélekben veled vagyok, szívből drukkolok neked, sok szerencsét kívánok mindenhez és remélem hallok felőled ezek után is. Aztán majd szólok ám ha megyek látogatóba hehe :P Sok puszi, kellemes ünnepeket, aztán jó utat!

Flo írta...

Koszonom Vivi a tamogatast meg a hozzaszolast :) Nem tagadom igy latatlanba is a szivemhez nottel azert :) remelem neked is osszejon minden Nemetorszagban. Aztan feltetenul ertekezunk :) Tudom, hogy mi kepesek vagyunk mindenre amit a fejunkbe veszunk. Nagyon hasonlo a latasmodunk ugy erzem :) Puszillak!

Névtelen írta...

Szia a nevem Babett Bob Davis es karacsony utan koltozunk San Antonioba kis csaladommal majdnem 3 eve mar hogy itt elek a noverem mar 20 eve el itt keresek magyarokat akik San antonioban vagy kornyeken laknak mar egyet talaltam remelem teged is megismerhetlek es meg tobbet olvashatok itt. emailben elersz babettbobdavis@yahoo.com Kellemes napot kivanok.

Megjegyzés küldése