2012. december 1., szombat

2012. augusztus - oktober / Part II.

2012. szeptember

Munkaugyileg szeptember erdekes volt abbol a tekintetbol, hogy a host csaladom szulo egysege laza 15 napra bucsut vett tolem... Jah. De a gyereket otthon hagytak. Bizony am, mig anyu meg apu a labat logatta egy luxus hajon valahol Europaban en 24/7-ben dolgoztam egyetlen kis haverommal. Hala istennek csak egy iskolaszuneti nap esett a ket hetre (parent-teacher meeting) de azert igy sem volt egy galopp a dolog, habar azt meg kell hogy jegyezzem, hogy J. sokkal kezelhetobb volt igy, hogy a szulok nem voltak otthon. Szofogado volt, kedves es meg nagyon nem is hisztizett tul sokat. Valoszinuleg tudja, hogy ezzel mar nalam nem er el semmit.

A szeptemberi honap azt hiszem leginkabb az egesz au pair evem legjobb bulijai jellemeztek (na meg az eddig is meglevo baratsagok elmelyulese, Istenem, de szeretlek titeket!) Kezdodott Pablo szuletesnapjaval a honap elso napjan, mikor is vegre-valahara betoltotte a 21. eletevet igy barhova magunkkal tudtuk rangatni es leitatni. Megjegyzem ennek o nem mindig orult. De mi kellokepp gonoszak vagyunk.

Szeptember elso hetvegejen sikerult elkovetni egy olyan esemenyt, amit eddig annyira gondosan kerultem es szerencsesen megusztam 10 honapon keresztul. Nem, nem buntettek meg a rendorok, azt nem sikerult megjatszani hala a jo egnek egyszer sem, es meg csak nem is kerultem kocsmai verekedesbe, hanem a kedves haverjaim valahogy minden tiltakozasom ellenere ravettek, hogy elmenjek veluk eletemben eloszor (es valoszinuleg utoljara) a Cowboy's Country Dance Hall-ba... Na, azt hiszem, hogy az osszes letezo sztereotipia Texasrol itt kepviseltette magat egyetlen brutalis meretu helysegben. Minden egyes ferfi egyed kockas ingben, cowboy kalapban es cowboy csizmaban rohangalt, valami csoda folytan mindenki tokeletesen tudta az osszes square dance minden egyes lepeset es a country zenen kivul meg csak veletlenul sem adtak semmi mast. Sajnos en sosem voltam rajongoja a country-nak de oke, be kell valljam, annyira nem volt rossz este :) (Kiveve hogy egy Carlos nevu mexikoi elol menekultem fel este)





Miutan megunnepeltunk kedves parom szuletesnapjat szeptember 11-en, igen, igen, jo kis szulinap, szeptember 13-an orommamorban uszva konstataltam, hogy felvettek a University of Texas at San Antonio, Master of Teaching English as a Second Language szakara. Onnantol kezdve velem mar madarat lehetett fogatni amugyis. Szeptemberben szinten szerencsem volt kozelebbrol megszemlelni a san antonio-i tuzoltosag felhozatalat (volt egy-ket szep darab koztuk) ugyanis a hazban beriasztott a szen-monoxid jelzo. A tuzolto bacsik nagyon kedvesek es aranyosak voltak es a fonokom teljes megrokonyodesere teljesen ingyen felraktak egy uj szen-monoxid jelzot (az elozo zarlatos lett azert riasztott be) es egy fust-erzekelot. Azt mondtak innentol kezdve en intezek minden ugyet. Hehe. Ugyanezen a napon JJ-vel maganakcioban ugy dontottunk elugrunk Austin-ba csak ugy megunnepelni az eletet (gyerek eppen Houston-ba volt egy baratjaval ugyhogy szabad voltam a hetvegere) en igyekeztem kihasznalni hogy vegre nem en vezetek egyszer Austinba. Amennyire szkeptikusak voltunk az estevel kapcsolatban kezdetben, annyira hihetetlen jo lett a vegere.

Szeptember 22-en ujraegyesult kis tarsasagunk az anyaorszagbol visszatero perzsakkal, amit persze meg kellett unnepelni. Ennek az estenek a masik kulonlegessege az volt, hogy Lindsey-vel sikerult pont egy olyan sracot meghivni egy italra, aki mit ad isten Torok volt, ugyhogy bovult europai baratikorom egy taggal. A sraccal egyebkent azota is nagyon joban vagyunk, ugyanarra az egyetemre jar ahova en es mivel nem reg koltozott a varosba igy hozzacsapodott barati tarsasagunkhoz.



Es vegul elerkeztunk szeptember 29-hez... O, te jo eg... Valaki a tarsasagban ugy dontott, hogy marpedig ezen jeles napon kollektiv osszecsoditunk mindenkit aki el es mozog es tudja hogy kell jol bulizni San Antonioban. Ennek koszonhetoen azt hiszem eletem eddig legjobb, leghangosabb, legnevetsegesebb, legtobbet tancolo, legjokedvubb bulija keveredett ki a ropke 25 fot szamlalo tarsasagunk reszvetelevel. Igazabol nem tudom ezt szavakkal leirni. Rengeteget tancoltunk, enekeltunk, hulyultunk, hazafele eltevedtunk stb... :) Csak erdekessegkent a tarsasagban fellelheto nemzetiseg aznap este: perzsa, torok, mexikoi, amerikai, lengyel, kolumbiai, japan, koreai, egyiptomi es panamai. Ja meg a magyar:) Beszeljenek helyettem inkabb a kepek:















O szeptember, de csodas honap voltal! :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése