2012. december 1., szombat

2012 augusztus - oktober - Part I.

Igyekszem meg addig bejegyzeseket gyartani, mig tart a hev. Hosiesen bevallom, hogy a facebook statuszaim alapjan igyekszem felidezni mi is tortent ebben a harom honapban miutan kis host csaladom hazatert New Hampshire vadregenyes tajairol (nem zokogtam, hogy hazafele nem kellett veluk nyomorognom az autoban). A bejegyzes nagy resze valoszinuleg kepek lesznek. De az emberek ugyis azt szeretik, nem? Hehe :)

Szoval e par honap kronikaja, amennyire emlekszem:

2012. Augusztus

Maradjunk annyiban, hogy elegge nehezen szoktam vissza a dolgos hetkoznapokhoz miutan kedves csaladom hazatert. Nem panaszkodtam ugyan sokat, de azert egyetlen kisbaratom nem eppen az egyszeru esetek mintapeldanya volt. Maradjunk annyiban, hogy az, hogy mindket szulo pszihologus nem sok jot vetitett maga ele. Hat eves kisbaratomnak heveny duhkitoresei vannak/voltak es azt a szot hogy 'nem' valoszinuleg tolem hallotta eleteben eloszor. Hala a jo Egnek a suli Texasban mar augusztus kozepen kezdodik, ugyhogy gyakorlatilag laza 10 nap utan razodhattunk vissza a jol bevalt, annyira hianyolt iskola napokba (no persze csak en hianyoltam, a kolyok annyira nem). Megvoltak a magunk harcai igy is reggelente, habar azt hiszem hogy ebbol a tekintetbol J. meg mindig az egyszerubb kategoriaba volt sorolhato. Amiatt sosem volt perpatvar hogy nem akart suliba menni, inkabb csak az idobeosztas volt nem igazan rozsas, plane hogy a nyari szunet utan raszokott arra, hogy marpedig o minden reggel suli elott 25 percet TV-t akar nezni (anyuek meg persze rabolintottak) ugyhogy a napunk az bizony mindig ugy kezdodott, hogy Flora ebreszti a kisoreget reggel 7kor, berakja a TV ele, onnan kiveszi fel 8-kor majd 8-ra megkiserli a lehetetlent, hogy ravegye a gyereket hogy feloltozzon/megreggelizzen/fogat mosson/megfesulkodjon es vegre kilepjunk az ajton. Miutan kidobtam kishavert a sulinal, ahol minden reggel bajosan ramosolyogtam Tim Duncan-re aki epp kislanyat hajtotta az iskolaba, aki tortenetesen az en gyerekem osztalytarsa volt (nem sportrajongok kedveert Tim Duncan egy NBA-s kosarlabdazo), en rendszerint elgaloppoztam a konditerembe, hogy masfel ora alatt a szuszt is kihajrazzam magambol majd ugyes-bajos dolgaimat intezzem (ez gyakorlatilag augusztustol az egyetemi ugyintezest jelentette).

Augusztusban sikerult osszebaratkoznom egy kolumbiai es egy lengyel au pair lannyal (nem az en cegemmel jottek ki, de ram akadtak facebookon), akikkel egyszer-ketszer meghoditottuk az ejszakat, valamint megvolt az elso Au Pair talalkozom igy ropke 9 honap eltelte utan. Hat igen. Az en ugynoksegem nem sieti el a dolgot. Regebben ugye mar felkutattam egy brazil lanyt, de o sajnos azota host csaladostol elkoltozott Alaszkaba, ugyhogy kiesett a korbol. Az Au Pair talalkozon egyebkent osszesen negyen voltunk a tanacsadonkat is beleszamitva, ugyanis ennyi fot szamol a mi kis cluster-unk. Az eszak-afrikai lannyal nem igazan sikerult kozos nevezore jutni, 21 ev alatti is volt meg csendes is, ugyhogy a meeting-ek kivetelevel ot nem nagyon lattam a tovabbiakban. Viszont sikerult szert tennem egy ujabb buli partnerre is a 23 eves kolumbiai au pair FIU szemelyeben, aki juniusban koltozott San Antonioban. A srac termeszetesen tipikus latin-amerikai, imad bulizni, porogni, emberekkel lenni, ugyhogy innentol kezdve husegesen velem tartott minden egyes partyra ahova csak tudott jonni. Valamint augusztusban visszakaptam par napra az egyik legjobb baratnomet Andy-t, akit meg 2010-ben ismertem meg, de sajnos mivel harom oranyi autoutra jar egyetemre tolem nem sokat latom. De nem baj, egy maratoni bevasarloturaval egyutt toltott pletykaparty utan mindjart jobban ereztem magam (persze derekasan megunnepeltuk a mexikoi olimpiai aranyermet is hehe).

Lindsey baratnom toretlenul faradozott azon, hogy engem lefoglaljon igy hoditokorutunkra indultunk augusztusban a San Antonio-i ejszakai eletben. Uram Atyam. Hat alkoholra nem sokat kellett koltenunk, bar mi nem a promoterek, hanem a szep mosolyunk miatt. :)


Ezeken a barjaro turakon sikerult szert tenni par meglehetosen meno amerikai haverra, akikkel volt szerencsem motoros turara menni, felkutatni San Antonio legoregebb kocsmajat / Imadlak Esquire! (es rendkivul jol oltozotten megvaltani a vilagot) valamint Austinba megrengetni a vilagot egy szombat ejszakan.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése