2011. december 20., kedd

...szóval hová lettek a küszöbök?

Na de tényleg. Feltűnt már bárki másnak, hogy az amerikai otthonokban nincsen küszöb? Sehol? Az eddig itt összesen itt töltött majd 6 hónap alatt megfordultam pár házban és az egyetlen hely ahol láttam küszöböt ( a bejárati ajtó kivételével) az az üzemi konyhánk fagyasztókamrája volt érthető okokból. Oké, ez lehet hogy csak nekem fura, de érdekes találom egyrészt hangszigetelési szempontból (gyakorlatilag azt is hallom, hogyha a szomszéd szobába a gyerek levegőt vesz) másrészt meg állandóan beszűrődik a fény éjszaka (mert hogy apu van amikor hajnali kettőig fenn van teljes díszkivilágításban). Na de túllépek ezen :)

Szóval huhh... rengeteg dolog történt, de kezdjük ott, ahol abba hagytam, múlthéten vasárnap megérkezett nagymami no.1. azaz apu anyukája némi gyerek gyömöszölésre és a kaja raktárak feltöltésére (számomra ehetetlen indiai vegetáriánus kaja, de nekem jó, mivel így legalább nem kellett főznöm egy hétig) nagymami, (vagy ahogy ő hívják "Ba" nem tudom ez az indiai (hindu?) megfelelője a nagymamának vagy csak családi megnevezés, de mind a két nagymamit így szólítják, szóval nagymami vasárnaptól szerda reggelig boldogított minket, aminek pozitívumát abban láttam, hogy reggelente felkelt kb akkor mikor a kölykök szóval nem kellett hatvan felé szakadnom hogy egyszerre etessem/öltöztessen/megfésüljem mind a két gyereket, hanem azért ő is besegített meg elbabázott Asha-val, negatívuma abban lelt, hogy a nap többi részét, mikor a gyerekek suliban/bölcsiben voltak ő itthon töltötte. Ergo kicsit korlátozva lettek a lehetőségeim a napom eltöltését illetően, mert hát csak nem vágódok be a TV elé egész napra ha itt császkál körülöttem nagymami úgyhogy gyakorlatilag hétfő-kedden a ház olyan sarkait is kitakarítottam, amikről eddig azt sem tudtam hogy létezik. Jól ki is fáradtam szerdára mikor is végre délelőtt 11-kor elhagyta a territóriumomat, hogy önkényes szabadnapnak nyilvánítottam a szerdát és nem csináltam az ég egyadta világon semmit (amúgy is kicsit abszurdnak tartom, hogy minden nap takarítok, de az ő szokásaik). Egyébként úgy tűnik hogy a megállás nélküli takarításnak és a folyamatos "segíthetek valamit" kérdéseknek meg lett az eredménye, ugyanis anyu mondta, hogy az anyósa csak azért felhívta másnap hogy elmondja mennyire kedves lány vagyok. Hát igen, mit tehetnék, egyszerűen ellenállhatatlan a kisugárzásom... ;)

A hét hátralévő része eléggé semmittevősen telt, szerda délután Aayen-nek valami tánc előadása volt ezért ő hamarabb hazajött a suliba, de igazából ha csak egy gyerekkel kell foglalkoznom, akkor nem gáz a helyzet. Ugye mivel meglehetősen hosszú karácsonyi szabadságot kapok (majdnem 10 napot december 23-tól január 2-ig) ami ugyan egyben az egyik "holiday week"-em is, de üsse kavics, már nagyon kell egy kis pihi, ezért egész hétvégén dolgoztam most. Abból a tekintetből annyira nem volt vészes, mint általában a melós hétvégék, hogy a városban voltak a szülők valamilyen barátai akiknek hasonló korú fiuk van, mint az enyém és gyakorlatilag egész hétvégén együtt lógtak, parkba mentek blablabla úgyhogy kvázi lefoglalták a családot így tudtam néha kicsit pihenni napközben. Szombaton pedig megérkezett a várva várt karácsonyi szeretetcsomagom a fekete postásbácsi által kikézbesítve egyenesen Magyarországról :) Volt benne minden földi jó a Balaton szeleten és mese kekszen keresztül a kedvenc magyar színházi magazinomon keresztül egészen az utat varázslatos módon túlélő hógömbing:) úgyhogy ez már önmagában feldobta a napomat. Vasárnap délután vásárolni mentünk családostól (anyu meg apu beruháztak egy-egy iPhone 4s-re karácsony alkalmából) meg beültünk szendvicsezni meg almáspitét enni, ahol eltöltöttünk cirka 3-4 órát, úgyhogy voltaképpen az a nap is gyorsan eltelt.

A tegnapi nap... huhh... reggel a hajamat téptem gyakorlatilag, ugyanis baby girl Asha újfent beteg és gyaníthatólag lázas volt (később a nap folyamán kiderült hogy fül gyulladása van - ennek ellenére ugyanúgy jár bölcsibe - fura) így hát úgy döntött hogy megörvendeztet azzal hogy a reggel rendelkezésünkre álló két és fél órát szó szerint végigvisítja. Öröm volt a háznál. Na de egyszer csak ők is elhagyták a házat (igen, elvitték betegen a gyereket a bölcsibe, én kérdeztem hogy nem akarják-e otthon hagyni és ugyan nem volt természetes a mosolyom, de azért komolyan gondoltam, hogy csak ne vigyék már a gyereket lázasan a bölcsibe, ugyanis pont volt egy ilyen élményem a bölcsődében dolgozós korszakomban és eléggé kegyetlen lázas gyereket pesztrálni bölcsiben... de ők elvitték én meg megvontam a vállam, az ő dolguk) ez után belevetettem magam a teendőkbe és miután kimostam/vasaltam/ágyneműt cseréltem/fürdő-gyerek- és hálószobát takarítottam nekiálltam megsütni az én kis drága linzerkarikáimat amiből csináltam egy-egy adagot a családnak meg Terrell-éknek. Úgyhogy cirka délután négyre le is tudtam ülni pihenni egy kicsit majd 5.20-kor haza is jött anyu a gyerekekkel az orvostól, ahol megállapították ugye, hogy Asha-nak fülgyulladása van, majd felírtak neki antibiotikumot és ennyi. Semmi társaságtól eltiltás mint pl Magyarországon no mindegy) A mai nap eléggé lazulósan telt. Asha szokás szerint korán kelt. Mellékesen megjegyzem mindazoknak akik csak azt látják hogy mennyi szünetem meg szabadidőm van hogy én minden reggel 5.40-kor kelek, mert Asha is akkor kel. Juhéj! Szóval a korán kelés ellenére eléggé gyorsan eltelt a reggel, Aayen egy kis varázsolós trükkel gyorsan betermelte a reggelit (Ááá... én nem hiszem el hogy el tudod tüntetni azt a sok gofrit a tányérodról mire 12-ig számolok...) - hál istennek nagy a versenyszellem benne - aztán márcsak apura vártunk plusz 30 percet, amikor már én is azon gondolkodtam hogy felmegyek megnézem már hogy egyáltalán felébredt-e. Tudom, tudom, nem kéne háborognom, mert mit tudom én, de "hivatalosan" 8kor megy el a gyerekekkel és mostanában rászokott arra, hogy 8.30-40 körül megy el és néha azért már számolom a perceket, hogy mikor tudok végre kicsit megreggelizni vagy leülni. Azért nem mindig egyszerű két 5 év alatti gyerekkel körbe-körbe rohangálni a házban. Napközben megfutottam a kötelező köröket, előkészítettem a ma éjjel érkező másik pár nagyszülőnek a vendégszobát, ott is ágyneműt cseréltem, mostam, hajtogattam, vasaltam aztán hál istennek ma kvázi későn érkeztek haza a gyerekek úgyhogy gyakorlatilag a fürdés-vacsora-tv hármas után már mehettek is ágyba. Most meg itt ülök a gép előtt és várom, hogy Terrell visszahívjon, mint ahogy ígérte... miért érzem hogy megint én fogom hívni, hehe :)

Más.
Szóval a hétvége során fény derült két vakációs tervre a család részéről. Egyrészt, hogy februárban valamikor elmennek meglátogatni egy hétre apu nővérét Californiába és viszik mind a két gyereket is magukkal, ami vagy egy ingyen utat jelent nekem Californiába (azért nem sírnék miatta) vagy egy plusz hét szabadságot ami szintén nem lenne nagy tragédia úgyhogy ezt illetően eléggé pozitív vagyok, csak nem tudom, hogy lehetne finoman utána járni, hogy mégis hogy tervezzek a dolgot illetően... talán majd, ha hazajöttem januárban.
A másik pedig, hogy márciusban 10 napra elutaznak a szülők egy esküvőre Indiába... no igen ám de a gyerekeket itthon hagyják. Úgyhogy gondolom vagy velem vagy nélkülem de Houston-ban fognak üdülni a gyerekek nagymaminál, legalábbis gondolom, hogy csak nem hagynak egyedül a két gyerekkel 10 napra. Remélem...

Szóval körülbelül ennyi a jelenlegi állás. Holnaptól beköszönt a téli szünet, aminek köszönhetően Aayen itthon lesz egész nap... de mondjuk még ő mindig a könnyebben kezelhető, na meg nagyszülők is itt lesznek ma éjjeltől úgyhogy csak nem lesz annyira vészes. De bárhogy is lesz, az hajt előre, hogy péntek délután 6-kor elhagyom a házat 10 gyerek, sírás és takarítás mentes napra! Ó istenem, de várom!

P.S. majdnem két hónapja Texasban. TE JÓ ÉG!

5 megjegyzés:

Vivi írta...

:DDD itt sincs küszöb, de ha most nem mondod fel sem tűnik nekem, ez nagyon kész...és dettó az van mint nálatok; éjjeli fénycsóvák kintről egész éjjel. Ha tehetnék mindent kiemelnék amiket most írtál, nagyon tetszett ez a bejegyzés, sok helyen hangosan nevettem olyan jól fogalmazol. Jó sok vakációs hetet kapsz, bár azt hiszem én sem szólhatok egy szót sem a három hetemmel. Amúgy nem hinném hogy egyedül hagynak majd 10 napra a gyerkőcökkel... ;)

Kellemes ünnepeket és gyerekmentes 10 napot ^^

Flo írta...

lehet hogy van valami titkos gyűjtőhely ahol az ország összes küszöbét tartják fogságban... nem tudom, de engem nagyon irritál hogy mindent hallok/látok, de hát ez legyen a legnagyobb bajom :) igen, nagyon örülök a sok vakációnak, csak hát ugye ennek az is a része, hogy én havi 1-2 hétvégét végigdolgozom napi 14 órában, ami azért 12 nap egyhuzamban reggeltől-estig gyerek néha kicsit kimerítő. no de mindegy, mindjárt szüneeeet! :D

Ágica írta...

Boldog karácsonyt és jó pihenést így gyerek-mentsen!

Ps: Most, hogy így belegondoltam, nálunk sincs küszöb :D Ez eddig fel se tűnt.

caballus írta...

A küszöbök nálam vannak , várom a váltságdíj ajánlatokat ! :))

Szilvi írta...

Én mindig azon gondolkodom, hogy ha vajon én hallom fent, ahogy ők lent beszélgetnek, akkor vajon ők is hallanak mindent, amit én a szobámban csinálok? persze erre a válasz valószínűleg igen...és ez eléggé idegesítő azért :D
egy jó dolog van a küszöbnélküliségben. legalább nem tudom leszakítani a lábujjaimat:D
Boldog karácsonyt Flo, és kellemes vakációzást:)

Megjegyzés küldése