2014. október 21., kedd

Reverse, Gas, Reverse - aka London in full exposure

Atya eg! Hat elek!

Hihetetlen, hogy milyen utemben telik az ido! Tiz honapja hazasok, het honapja Londonban... ki hitte volna! Legutobbi update-em igen-igen regen volt, de a januari eskuvo utani kaosz panikszeru vizum igenylesbe, letelepedesi kervenyek utan rohangalasba es egyebirant lapos hetkoznapokba torkollott. Zarojelesen meg kell jegyeznem, hogy ironikus modon a magyarorszagi letelepesi engedely megszerzese otvenszer olyan nehez volt, mint a brit vizume, de nem kiabalok el semmit, hisz ep az angol residency card igenyles kellos kozepen alldogalunk.

Szoval nemi update Londonbol.
Marcius 17en erkeztunk ebbe a felfoghatatlanul forgalmas, nyuzsgo, sokszinu, orokke rohano, nemzetkozi varosba es annak ellenere hogy nagyon sokan riogattak minket azzal, hogy milyen nehez lesz boldogolasunk a brit fovarosban, mind a kettonknek sikerult egy heten belul allast, majd ugyanez ido alatt lakast is talalnuk. Ket heten belul pedig az osszes hivatalos papirt es bankszamlat is sikerult levadasznunk. Celso elsore belenyult a tutiba egy brit pub-lanc (Fullers) egyik ettermeben lett sous-chef (ahol azota bizony 10 evnyi konyhaban robotolas utan eleteben eloszor elo is leptettek headchef-fe!) nekem pedig negy honap ettermi munka (hostesskedes, felszolgalas) utan sikerult megszereznem az alom munkat egy milliardos amerikai befekteto ceg corporate service team-jeben az Oxford Street kellos kozepen. Nem mondom, hogy az elet itt mindig egyszeru, mert tavol allna a valosagtol, de azert a korulmenyekhez kepest azt . London mindenekelott iszonyuan draga varos, de az egyszer biztos hogy az ember nehezen unja el magat. Folyamatos rendezvenyek varosszerte, vilag premierek, celebek rohangalnak fel-ala az utcan (es nem am kis c kategoriasok hanem Vin Diesel, Jason Statham, a Game of Thrones fel szereplogardaja es tarsai) es az ejszakai elet sem kutya! Viszont nekem ami a legnehezebben turheto itt az, hogy a varos meretebol adodoan (nem vicc, hogy harom ora alatt nem ersz keresztbe a varoson es az hogy nap 1-1,5 orat ingazol munkaba az teljesen atlagosnak szamit) rettentoen nehez kapcsolatban maradni emberekkel, akikkel nem dolgozol egyutt vagy laksz egy kornyeken etc. ebbol fakadoan a baratok gyorsan cserelodnek es sosem melyulnek el igazan, de talan majd idovel!










Juliusban hazautaztunk Magyarorszagra a szulinapomra ropke harom napra, ami alatt gyorsan korbe udvaroltuk az egesz csaladot es barati tarsasagot, majd egy ropke fel oras kerdezoskodes utan a hataron haza is ertunk. Augusztusban leruccantunk Liverpool melle a meltan hires Creamfields fesztivalra, ami europa legnagyobb elektronikai fesztivalja (TomorrowLand utan termeszetesen) ahol is kb testenkivuli elmenykent vegigtomboltuk Avici, Calvin Harris, Martin Garixx, Deadmouse, Steve Aoki, Afrojack, Hardwell etc koncertjeit (igen, ok mind ugyanazon a fesztivalon). Es kitort rajtunk a Mexican pride, amint az lathato a kepek alapjan is :)





es lassan el is ertunk napjainkhoz amikor is a dolgos munkanapok egyszerusegeben elunk egeszen december kozepeig amikor is ismet utra kelunk egy kis csalad latogatasra Mexikoba! :) A jovo evre nagy szabasu utazasi terveink vannak (egyelore meg nem kiabalunk el semmit, de terv szerint uj kontinenst szeretnenk felfedezni! :) ). Baba meg egyelore nincs, igerem szolok! ;)

Udv mindenkinek a kodos albionbol!

2014. január 8., szerda

The Happily Ever After avagy Goodbye 2013, Welcome 2014!

Sziasztok!

Sokszor merengek, vannak-e meg emberek akik olvassak egyaltalan a blogomat, de azert lelkiismeretesn kormolok idonketn egy-egy helyzetjelentest. Sok sok bejegyzes elmaradt meg 2013-bol amit meg szeretnek potolni. Miota leszallt a gepunk Ferihegyen Celsoval megjartuk Olaszorszag minden zeget es zugat, voltunk Barcelonaban foci meccsen es koszontottuk az uj evet Parizsban. Sokan azt mondtak, huh, de jo dolgunk van, hogy ezt megengedhetjuk magunknak, meg de lennenek a helyunkben, de az igazsag, hogy rettenetesen megdolgoztunk mindenert az utobbi evek minden egyes perceben.

A 2013-as ev eletem legnehezebb eve volt, minden egyes tekintetben. Nyolc honapot voltam tavol a paromtol, aminek voltak rettenetesen keseru pillanatai es olyanok is, amelyekert igy visszanezve halas vagyok. Gazdagabb lettem egy olyan baratsaggal, ami ugy erzem meg sokaig resze lesz az eletemnek (meg ha a kozos szenvedes folyaman ismerkedtunk is meg). Dolgoztam itthon valogatottan szornyu munkahelyeken es inogtam meg onmagamban, az almaimban, a jovomben tobbszor es egyre jobban. Sokszor ereztem magam elkeseredettnek, maganyosnak, elveszettnek, de aztan mindannak ellenere, hogy az elutazasom elott sokat hezitaltam, nem tudtam visszafogni alapvetoen torekvo termeszetemet es fejest ugrottam "az ismeretlenbe" ami a szo szoros ertelmeben nem igaz, hisz az ember akihez ezuttal repultem, ismeros volt, nagyon is, de 8 tavol toltott honap utan a gyomrom apro gombocca szukult azon a bizonyos cancuni repteren. Ma mar hihetetlenul boldog vagyok, hogy mertem nagyot lepni.

2014 legnagyobb updateje pedig ezuton is kozhirre tetetik: hosszu es gyotrelmes honapok valamint az azt megelozo majd masfel ev hihetetlen felhok feletti erzest kovetoen Januar 4en nevet valtoztattam. De nem akarmilyet. Mostmar hivatalosan is ferjezett vagyok, egy olyan ferfi oldalan, akivel tudom hogy sok sok evet fogok eltolteni.

Az utobbi idoben sokat beszeltem a parkapcsolatunkrol sok emberrel (Es tudom hogy a parom nem repesne a gondolattol, hogy kibeszelem nyiltan, az o kulturajaban azt hiszem ez tul intim reszlet lenne) de azert diohejban osszefoglalnam gondolataimat.

Celsoval sosem voltunk tokeletes par. Nem tudom egyaltalan letezik e ilyen. Tobb tenyezobol fakadoan ( az eltero kultura volt mindig is a legjellemzobb) voltak es vannak vitaink egyes temakban, de ahogy egy-ket baratnomnek mondtam (es ilyenkor nagy, tapasztalt oregnek erzem magam, pedig a valosagban csak nagyon sok szar kapcsolat utan az ember rajon egy-ket dologra) felesleges a tokeletesre varni. Rettenetesen szeretem Celsot, de meginkabb szeretem azt a ferfit, amive valt mellettem. Mindamellett (vagy annak ellenere) hogy szeretjuk egymast, megis azt mondom nem ez az elsodleges pont, hogy mi miert vagyunk egyutt, vagy hogy miert mukodik ez nekunk. Azt hiszem az, hogy kepesek vagyunk alkalmazkodni egymashoz, hogy tiszteljuk a masikat annyira hogy ertekeljuk a velemenyet es mindenek elott hogy kepesek vagyunk megbeszelni a problemainkat. Nem mondom, vannak screaming fight-jaink neha neha, de minden ilyen veszekedes vege az hogy leulunk egymassal szemben es megbeszeljuk mi nem jo, hogy kene csinalni, mi esik rosszul a masiknak es mi nem. En ezt egy masik kapcsolatomban sem kaptam meg meg igazan. Sok hibat kovettunk el a multban egymas ellen, ez vitathatatlan. Es sok dolgot rohatnek fel neki vegtelenul, de ugy hataroztam, hogy abban a percben ahogy o elhagyta az allamokat bizonyitotta nekem, hogy melto arra, hogy adjak neki egy tisztalapot. Ugyhogy nem nezunk vissza, es tudjatok mit? Nagyon jol mukodunk. Ma mar megkaptuk eloszor, hogy tenyleg ugy viselkedunk mint egy hazaspar. :) Mindazok a nehezsegek, vitak, fajdalmak ellenere amin az utobbi ket evben keresztul mentunk most minden reggel mosolyogva ebredek amikor meglatom az arcat mellettem es nevetesre fakaszt ahogy remes enekhangjan ad elo fozes kozben. Olyan nyugalom es biztonsag erzet van bennem, ami sosem ezelott. Es veszithettem nehany csatat az ut soran, de ugy tunik, a haboru megis az enyem.

Jelenleg a bevandorlasi papirok nagyuzemi ugyintezese folyik, aztan ha minden jol megy februarban bon voyage! Es vegre letelepedunk... immaron remelhetoleg hosszu hosszu evekre... Egyutt!











Let the journey begin!

2013. december 13., péntek

Mexico: Guanajuato allam es Ciudad de Dolores Hidalgo

Itt, Guanajuato allam egy eldugott kis csucskeben nott fel az en draga szerelmem, egeszen pontosan Ciudad de Dolores Hidalgo-ban, ami egy rettentoen buszke 60 ezer fot szamlalo hegyvideki kisvaros, nem hiaba, hiszen hivatalosan is itt kialtottak ki anno Mexiko fuggetlenseget.






Annyi mindent irhatnek errol a kisvarosrol most megis olyan nehez osszeszedni a gondolataimat rola :) Ropke 5 hetet toltottunk Doloresben, voltak jo es kevesbe jo pillanataink, voltak nehezsegek (a rengeteg papirmunka, az hogy senki sem beszelt angolul vagy annak szokatlansaga hogy gyakorlatilag semmit sem csinalunk egesz nap) de mindefelekeppen egy olyan elmennyel lettem gazdagabb, ami megvaltoztatta az eletemet. Az 5 het alatt Doloresen kivul meg ellatogattunk Guanajuato-ba (ahol sikerult belefutnunk egy nemzetkozi muveszeti fesztivalba a Cervantino-ba, ami meglehetosen szorakoztato volt), Mexico City-be es Guadalajaraba is. Mind emellett azt hiszem a legjobb az volt, hogy mind annak ellenere, hogy a spanyol tudasom meglehetosen gyer (gyakorlatilag nulla) meg igy is nagyon kozel kert a szivemhez nagyon sok ember.

Dolores egy aprocska hegyvideki varos, hazudnek ha azt mondanam hogy rengeteg minden tennivalo lenne, mert nincs, viszont ehhez kepest az ejszakai elete meglehetosen aktiv (ezuton is minden halam a Mas Bar-nak es a La Terraza-nak, ami torzshelyunkke valt). Furcsa volt talalkozni Celso gyerekkori barataival, volt osztalytarsaival, vegignezni a gyerekkori fotoit, elkepzelni hogy milyen volt, mikor meg otthon lakott, talalkozni a csaladjaval, a millio unokaoccsevel es unokahugaval (szamszerint 18). Mind a kettonknek azt hiszem hogy meghatarozo lelki elmeny volt, neki, hogy 9 ev utan ujralatta a csaladjat, megolelte az anyukajat, beszelhetett a testvereivel es gyerekkori barataival, nekem pedig latni, hogy honnan jott, es hogy emberek barhogy is, barmilyen korulmenyek kozott is elnek a foldon megis mennyivel pozitivabbak es kedvesebbek mint ez a magyar nemzet. Celso szulei es az egesz csaladja rettentoen kedvesen bant velem, anyutol megtanultam levest fozni es tortillat sutni, a gyerekek faradhatatlanul kerdezoskodtek rolam, amerikarol vagy Magyarorszagrol, apu pedig faradhatatlanul mosolygott es sutotte el keves angol szobol allo teljes szoallomanyat.

Azt kell hogy mondjam mikor november kozepen utrakeltunk "hazafele" (mert hat ki tudja mar, hogy hol van az) ra kellett jojjek, hogy hianyozni fog egy kicsit ez a hely. Ahogyan 15-20an ettunk egyutt vacsorat Celso szulei hazaban, ahogyan az emberek mindig kacagtak es jol ereztek magukat korulottunk, ahogyan mindenki tanitgatott spanyolra vagy tancolni. A sorok, a mexikoi etel, a hihetetlenul jo klima (2000 meteres tengerszint feletti magassagnal is novemberben 20-25 fokok) es az a gondtalansag amiben eltunk ott egy honapig. De persze minden jonak vege szakad egyszer. November 10en hajnalban 4 ora auto ut utan megerkeztunk Guadalajaraba, ahonnan ropke 3 ora alatt Cancunba repultunk. Meg bucsukent ott toltottunk egy ejszakat, amibe belezsufoltunk meg egy kiados mexikoi etelekbe allo menut valamint strandolast a gyonyoru oceanban, majd november 12 delutan 4kor utra keltunk Magyarorszagra. Szamtalanszor szeltem at az atlanti oceant. Illetve nagyon is pontosan 11szer. Es most, eletemben eloszor, nem egyedul tettem meg ezt a 10 oras repulo utat, hanem azzal az emberrel, aki megvaltoztatta az eletemet. Belgiumban egy kis fennakadast kovetoen egy 12 oras layovert toltottunk el, amikor is gyors utemben felfedeztunk Brusszel belvarosat illetve lezavartunk egy gyors ebedet a Hard Rock Cafe-ba, majd az esti orakban tovabbrepultunk Budapestre... Meg mindig nehez elhinni, hogy itt van...!

Es akkor kepek....